10 könyv őszre

Konrád György: A látogató

“Tegnap megrúgták, ma már engesztelik, holnap simogatják, és én csak a tegnapot látom.”

Konrád György: A látogató

Minden szociális érzékenységünket előkaparva, közben sebeinket nyaldosva bele is vághatunk Konrád György művébe… Üdvözlöm az olvasókat a gyámhatósági hivatal terméből! Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a székben ülő urat:

A Bandula házaspár élete zökkenőmentesen zajlott, amíg el nem veszítették a lányukat. A család hanyatlása ezzel kezdődött, majd folytatódott a kis Bandula Ferenc megérkezésével, aki súlyos szellemi fogyatékkal jött a világra. A házaspárnak sem türelme, sem energiája, sem anyagi háttere, sem pedig kapacitása nincs a gyermek gondozásához, így a kis beteg embertelen körülmények között él, mind szellemi, mind fizikai szempontból. Mindez a házaspár öngyilkosságához vezet.

A jogász, ezek tudatában átvállalja a szülők halála után a gyermek nevelését. Egészen különös módon, kezdi felvenni az apa szokásait, úgy viszonyul a fiúhoz, ahogy az a közelmúltban történt és úgy is bánik vele, mint hajdan az apja. Egészen az őrület határáig sodródik, mindenben olyanná válik, mint a gyermek hajdani nevelői és majdnem eljut egészen az öngyilkosságig, feladva addigi életét…

Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében viselte a gyökereit

“hinni nem tudok
a fénynek azt súgtam
végén se legyen
ha nincs az alagútban”

Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében viselte a gyökereit

Ősszel, egy padon ücsörögve, verseket olvasni – el sem tudnék képzelni ennél idillibb programot. Röhrig Géza, kötetében az identitás parafrázisaiba bocsátkozik bele. Gondolatban visszasétál az évek folyamán, a múltból merítve ihletet. Az élet, a társadalom, a vallás, a család,a történelem, a politika hiányosságait próbálja meg verseivel kiegészíteni, ezzel is enyhítve fájdalmunk, melyet elmaradásunk okoz.

Röhrig hozza a XIX. századi líra stílusát, mégis úgy érzem, nem megszokott érzékenységgel szemléli a világot. A költő és a színész ezen kötetben nem igazán tudtak elkülönülni egymástól, de ez csak emeli a művek színvonalát.

Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!

“Belőled, férfinép, Teremtés gyöngye,

Kétfélét hordoz e női világ:

Az egyik tudja, mennyire gyönge,

A másik erősnek hiszi magát.”

Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!

Kurt Vonnegut humora végtelenül határtalan, így az sem esett nehezére az írónak, hogy már halott személyekkel beszélgessen el és velük készítsen interjút. Vonnegut novelláit egyszerre nevezhetjük morbidnak, groteszknek, melyekből csak úgy sugárzik az irónia, mégis biztos vagyok benne, hogy minden olvasónak mosolyt csal majd az arcára.

Vonnegut akár egy idegenvezető ismerteti velünk a múltat, és a történelem hírhedt és neves alakjait mutatja be. Találkozhatunk Hitlerrel, Shakespeare-rel, Newtonnal és sok más kiemelkedő személyiséggel. Megtekinthetjük a halál utáni fiktív perspektívákat. De vajon mi hogy látjuk majd magukat, miután mindennek vége?

Anne Tyler: Az ecetlány

“A szív végtére is nem más, mint egy túlértékelt pumpa.”

Anne Tyler: Az ecetlány

Anne Tyler Shakespeare Makrancos hölgyét írta újra, XIX. századi viszonylatokban.

Kate az Egyesült Államokban él és próbálja egybetartani édesanyja halála miatt lassacskán széthulló családját. Miközben mindenkinek segíteni próbál, saját magát áldozza fel a családi oltáron, ugyanis rövidesen egy érdekházasságba kényszerül, hogy ezzel is segítse édesapja munkáját…

A “Shakespeare újra” sorozat gondozásában jelent meg a mű és bár bizonyos mozzanatok valóban a drámák királyát idézik, az az ötszáz év, mely a két történet keletkezése között telt el egy csorba tükrön keresztül mutatja be a két írást.

Guillaume Muso: Az írók titkos élete

“Minden új regény ugrás az ismeretlenbe.”

Guillaume Musso: Az írók titkos élete

Musso legújabb művén keresztül valóban betekintést nyerhetünk az írók titkos életébe, de nem csupán szakmai szempontból…

Raphael Battaille pályafutása elején járó író ellátogat Beaumont-szigetére, hogy utánajárjon, kedvenc írója, Nathan Fawles, vajon miért hagyta abba az írást?

Idilli környezetbe csöppenhetünk, egy családias hangulatú szigetre, ahol mindenki ismer mindenkit és a konfliktusok is elkerülik a környéket. De az események hamar óriasi kanyart vesznek, ugyanis Raphael egy eltitkolt szerelmi szálra bukkan Fawles múltjában, mely következtében egy egész család hunyt el…

Fawles nem menekül, nem is rejtőzködik, de nem tudni, hogy ki volt az, aki annak idején ezt a szörnyűséget elkövette és a magány szigetére száműzte az írót.

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

De alapjában véve csak akkor akarunk elmenekülni az élet elől, ha az nem úgy alakul, ahogy szeretnénk.

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Bohókás szerelmi történek egy férfi románcáról, aki egész Párizson keresztül üldözi élete szerelmét.

Antonie egy kávézóban ücsörögve pillantja meg élete szerelmét, aki annyira lenyűgözi, hogy meg sem meri szólítani. A hölgy, amint elhagyja az épületet egy telefonszámot ejt le az asztalra. Szerencsétlen körülmények között az utolsó szám elmosódik, így egy izgalmas nap szemtanúi lehetünk, amint a félszeg, ám idővel egyre határozottabb Antonie egy titokzatos nő után.

Vicces, keserédes regény ez, egészen különös karakterekkel, mely egy bágyadt őszi estén biztosan mosolyt csal majd az arcunkra.

Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában

“A félelem magával ragadja az embert a lépések közben és csak fokozza a sebességet.”

Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában

Linda Boström Knausgård Isten hozott Amerikában c. regénye egy tizenegy éves kislány, Ellen, belső monológja. A gyermekkor és a felnőttek világa között lebegő Ellent magába szippantja a sötétség. Dacból és fájdalomból némaságot fogad, hogy magában, egyedül tudja feldolgozni a lét és a halál fájdalmait.

Ellen családja nem átlagos: édesanyja színésznő, bátyja az önállóság és a magány egyedi formáját választva bedeszkázott ajtó mögött él, néhai apja pedig a házastársak és szülők minden íratlan szabályát megszegte.

Különleges könyv ez – annyi fájdalom, keserűség és kétség van belesűrítve, hogy az olvasó hirtelen egy orkánerejű örvény közepén találja magát, ami egyszer csak beszippantja az ember érzéseit és gondolatait. A fojtogató magány olyan hitelességgel jelenik meg a könyvben, hogy az olvasó nem csupán beleképzeli magát egy tizenegy éves félárva helyzetébe, hanem teljes mértékben azzá is válik.

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Az a baj, hogy pont olyan ez az egész élet, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk.

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Néha megrettenek, hogy egy-egy fikció mennyire közel áll a valósághoz. McCoy műve egy igaz katarzis volt a számomra, lebilincselő, mégis elrettentő példával szolgált.

Két ismeretlen találkozása és egy közös cél barátságot jelent, nem? Talán egy párhuzamos univerzumban… Robert Syverten és Gloria Beatty feladata, csupán annyi, hogy több héten keresztül, éjt napallá téve megállás nélkül táncoljanak egy korán sem tisztességes verseny keretén belül, ahol a pénzjutalom is kétes forrásokból származik.

Fontos témára világít rá ez a mű, mégpedig a különböző nézőpontokra és az eltérő igényeinkre, melyeket -bármennyire is szeretnénk- soha nem fogjuk tudni tökéletesen egymáshoz igazítani.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Reménytelen szerelmek nem múlnak el.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Márai Sándor kisregénye rövid, bár elgondolkodtató történet. A cselekményt magát Eszter, a főhősnő írja, aki halála előtt még el szeretné mesélni románca keserves történetét.

Eszter igaz szerelme -aki után egy életen át epekedik- Lajos egy jellem- és erkölcstelen szélhámos. A férfi húgát, Vilmát vette el és csupán húsz év múlva tér vissza szerelméhez, akkor is kétes szándékokkal, önös érdekből.

Életem egyik legfájdalmasabb regénye volt, ugyanakkor nagyon tanulságos, ha szemügyre vesszük Eszter és Lajos viszonyát, amelyben Márai gyakori problémákat dolgoz fel, ám közelről sem érinti a közhely, vagy klisé határát.

A gesztusok és a körülmények tisztázatlanok maradnak az olvasó előtt, szóval garantáltan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat – ítélkezhetünk a szereplők fölött, vagy azonosulhatunk velük.

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Az életben a dolgok nem egyértelműek.

Még a szerelem sem egyértelmű, pedig legalább a szerelemnek annak kéne lennie.

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Végül, de nem utolsó sorban, hadd ajánljam Nektek Szentesi Éva remekművét, mely a kedvenceim közé került.

Egy kislány életútjával ismerkedhetünk meg, aki szeretethiányos közegben nevelkedett, majd életét tudat alatt, a körülmények befolyása miatt alakította úgy, hogy az elnyerje környezete tetszését. Bizonyos szinten egy társadalomkritikus nézet is felbukkan a műbe, mégpedig az, hogy mennyire nem értelemközpontú rendszerben élünk, mely alacsony érzelmi intelligenciájú embereket szül.

Fontos könyv ez, mely kemény témákat is boncolgat. Szerintem mindenkinek olvasnia kellene!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: