Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

“A rákbetegség igazi arcát a kínok mutatták meg. A mérhetetlen fájdalom kényszerített végül arra, hogy olyan mélyre ássak magamban, amennyire soha nem akartam, és olyan kegyetlenül számoljak le önmagammal, amire e nélkül a betegség nélkül soha nem lettem volna képes.”

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi Éva fikciói is rendkívül sokkoló írások, ez a könyv azonban igaz történet lévén, akkora katartikus élménnyel szolgált, hogy napokig nem tudtam más olvasmányba fogi, és őszintén… nem is akartam!

“Életem legnehezebb munkáját vállaltam magamra akkor, amikor elhatároztam, hogy megírom ezt a könyvet. Soha nem gondoltam volna, mekkora kihívás lesz érzelmileg visszautazni oda, ami majdnem a halálomat jelentette évekkel ezelőtt.” – olvashatjuk az írónő gondolatait a könyv előszavában.

Szentesi Éva saját rákos megbetegedésének történetéről vall őszintén, nyersen, tabuk nélkül megmutatva betegsége legsötétebb pillanatait és a gyógyulás felé vezető utat. Az írónő méhnyakrákos volt és az orvosok mindössze húsz százalék esélyt adtak arra, hogy életben fog maradni. Szentesi betegségét viszonylag későn fedezték fel, az életkora miatt nem esett volna bele a veszélyeztetettek közé. Mint kiderült rendkívüli orvosi eset volt, így nem számítottak a betegségére.

Huszonévesen kényszerült olyan döntéseket meghozni, melyek egész hátralévő életét befolyásolják. Én őszinte csodálattal adózom az írónő felé, azért amiért képes volt harcolni, nem adta fel a küzdelmet és ami ennél is fontosabb tapasztalatait megosztja és nyíltan beszél mindenről, amin keresztülment.

Aki ilyen vagy hasonló betegségben szenved, annak ez a kötet igazi mentsvár lehet, mivel reményt ad, ugyanakkor türelemre ösztönöz és kitartásra sarkall. Ebből a perspektívából nem tudok bővebben nyilatkozni a könyvről, hiszen nem vagyok érintett, de biztos vagyok benne, hogy óriási segítséget nyújthat.

Az egészségügyi problémáktól mentes személyek számára is fontos lehet ez a mű. Ráeszmélhetünk, hogy soha nem lehetünk elég hálásak, ugyanakkor eléggé elővigyázatosak sem. Figyeljünk oda a saját magunkra és a környezetünkre is.

“Amikor az ember meghoz egy döntést az életében, feltehetően nem gondol bele abba, hogy az a döntés milyen hatással lesz mások életére, akár közvetve, akár közvetlenül.”

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: