Gustave Flaubert: Bovaryné

– Jaj, hát nem tudja, hogy vannak örökké gyötrődő lelkek? Nekik álmok kellenek, aztán a cselekvés, a legtisztább szenvedélyek és a legféktelenebb élvezetek, s ezért mindenféle hóbortba, őrültségekbe vetik bele magukat.

Gustave Flaubert: Bovaryné

Flaubert művének nagysága és zsenialitása nem vitatott, ennek ellenére Bovaryné személye nagyon megosztja az olvasókat. Emma megkapta már azt is, hogy szerethetetlen karakter, hogy nem lehet vele azonosulni, de volt aki feministának nevezte és más hasonló vagy épp ellentétes jelzőkkel is illették az irodalomkritikusok és az olvasók egyaránt.

A történetben nagyon fontost szerepe van az anyagi, fizikai jólétnek és a szellemi kielégültségnek. A probléma megteremtője, nyilván az, hogy ezek nem ok-okozati kapcsolatban állnak a hétköznapokban. Emma, aki alacsony társadalmi rangját felülmúlva a lehető legjobb házasságot kötötte: Charles személyében nem csak egy jómódú, intelligens férjet talált, hanem hűséges odaadó társat is. Emma új kapcsolatai révén hamarosan belekóstol a nagyvilági életbe, de férje kispolgári stílusa miatt Bovaryné egy nem kívánatos szerepbe kényszerül.

Emma ketrecéből akar kitörni és tudat alatt megkezdi saját kálváriáját. Elindul a “boldogság” ösvényén, útját hűtlenség, önzés, hazugság és keserűség szegélyzi. A világirodalom egyik leghányatottabb sorsát nézhetjük végig Flaubert regényével kalandozva, és részesei lehetünk egy fájóan őszinte műnek, ahol a hősnő önként menetel a megsemmisülés felé.

Flaubert stílusához, az általa megteremtett világhoz és a karaktereihez le kell lassulnunk, hogy megértsük a Charlesban rejlő naivitást, Emma vágyait, a XIX. század Franciaországának társadalmi problémáit. A morális részét hanyagolva észlelhetjük, hogy mind a leírásokat, mind a jellemábrázolásokat erősen áthatja a realizmus. A patikus karaktere pedig , megkockáztatom, hogy bizonyos szinten a romantikus hősök karikatúrája – a mű gyakran méltatott szereplője, a humor egyetlen forrása ebben a bús történetben. Ez nem véletlen, mivel Flaubert társadalmi-lélektani regénye egy hadjárat, mely leszámol az előző stílusirányzattal és annak eszméivel, vagyis szakít a romantikával.

Egy nap, csak úgy hirtelen, mikor már lemondtunk mindenről. Akkor megnyílik az ég, s mintha egy hang az kiáltaná: „Itt van!” Olyankor úgy érezzük, hogy annak, aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk, mindenünket oda kell adnunk, mindent fel kell áldoznunk! Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent. Már láttuk egymást álmainkban. Egyszóval itt ez a kincs, miután annyit kerestük, itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik. S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban; káprázva nézzük, mint mikor a homályból a fénybe lépünk.

Gustave Flaubert: Bovaríné

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: