Viktor E. Frankl: Az élet értelméről

“A sors hozzátartozik az életünkhöz, így tehát a szenvedés is; tehát ha az életnek van értelme, akkor a szenvedésnek is. A szenvedésben is ott rejlik a lehetőség -amennyiben szükségszerű szenvedésről van szó-, hogy valami értelmeset valósítsunk meg általa.”

Viktor E. Frankl: Az élet értelméről

Viktor Frankl méltán híres és elismert osztrák neurológus, aki több koncentrációs tábort megjárt. Saját magamból kiindulva, feltételezném, hogy aki ilyen szörnyűségeket átélt, az nem képes újra önfeledten élvezni az életet. A szerző ezt igyekezett megcáfolni és engem lehengerelt a szelíd szavaival, a sugárzó pozitivitásával és a véget nem érő motivációval.

Nem feltétlenül nevezném ezt a könyvet egy szakmai műnek. Az író beszédeiből inspirálódott és a könyv hangvétele is közvetlen, megszólítja az olvasót.

Viktor E. Frankl nem akar senkit sem meggyőzni, nem akarja a saját életigazságait, aforizmáit ráerőltetni az olvasókra, csak roppant szerényen nyilvánít véleményt. Éppen ez a szerénység győzött meg engem, hogy tényleg mindennek van értelme és nem csak létezünk az éterben. Elolvasva a könyvet azt éreztem, hogy én vakon meg tudnék bízni az írójában és ilyen katarzisban eddig ritkán volt részem. Elhittem, hogy szenvedni sem ok nélkül szenvedünk, hogy a boldogságot nem kell kiérdemelni, a boldogságért nem dolgozhatunk meg és nem is vásárolhatjuk meg. A boldogság állapot, amely akkor találja meg az embert, amikor a legtávolabb áll tőle.

Egy nagyon komoly témát érint még Frankl, mégpedig az öngyilkosságot. Ez napjainkban sajnos aktuális, és elképesztő, hogy mennyien zárják le életüket saját akaratukból a saját kezeikkel. Frankl szakmai tapasztalatait felhasználva mondja el, ő és egynéhány páciense miben látták a kiutat. Hitelességéhez nyilván az is hozzájárul, hogy miket élt át és miken ment keresztül. Az élet értelmérőlt egyszerűen kötelező olvasmánnyá kellene tenni, mert megcáfolhatatlan igazságokat mond az író, sugárzik belőle az empátia, fő célja a segítségnyújtás és jelmondata a “Ne árts!”.

“Az ember boldogságra való törekvése kétféleképpen lehet elhibázott: Ha azt gondoljuk, hogy a boldogság csak úgy az ölünkbe pottyanhat, valamint ha görcsösen hajszoljuk azt. Kierkegaard az alábbi bölcs metaforát írja: A boldogság ajtaja kétfelé nyílik, ami azt jelenti, hogy éppen azok előtt zárul be, akik megpróbálnak berontani rajta.”

Viktor E. Frankl: Az élet értelméről

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: