Annie Ernaux: Lánytörténet

“(…) ez az elbeszélés azt a veszedelemmel teli utat mutatja be, amely eljuttat a révbe érést jelentő íráshoz. És végső soron azzal a tanulsággal jár, hogy nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal ami történik.”

Annie Ernaux: Lánytörténet

Annie Ernaux a kortárs francia irodalom egyik legismertebb alakja és őszintén sajnálom, hogy írásai Magyarországon nem annyira ismertek. Kezdettől fogva az önéletrajzi írások érdekelték, saját életútjából inspirálódott. A Lánytörténet c. memoárja végre magyar fordítást is kapott és a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg idén ősszel.

“Lánytörténet” – már a cím is egészen furcsa. Nem csupán egy kamaszkori visszaemlékezésről van szó, a hajadon éveit veti papírra az írónő, amikor Annie Ernaux még csak a férjezetlen Annie Duchesne volt. 1958 nyaráig repít minket vissza a könyv, ahol a fiatal, önmagát kereső leány táborokba járt, identitását kutatta és ismerkedett az új lehetőségekkel, az új élettel, melyet a szabadság kínál.

Több szempontból is kiemelkedő írás: érződik, hogy minden szó igaz a műből és tökéletesen megidézi az ötvenes évek hangulatát a lány francia sanzonokkal. Másrészt ez az írás egy leszámolásként is értelmezhető, terápiás jellegű és az írónő lelki és testi sebeinek gyógyítására szolgál. Egy erős feminista behatás is jelen van a regényben, ugyanis a középpontban a nők, a lányok lelki sérülései, de jelen esetben leginkább a testi kiszolgáltatottsága kerül rivaldafénybe, mely a társadalmi felfogásnak és a “normáinknak” köszönhető. Szomorúan konstatálhatjuk, hogy ezen a területen globális változások nem történtek, a női nem még mindig a gyengébb, akik utólag csendben, egyedül és szomorúan nyalogatják saját sebeiket.

Annie Ernaux zavartnak és kuszának titulálta a saját művét, ami a felkavaró események árnyékában még indokolt is lett volna, de úgy vélem, csak a művészi önszigor beszélt belőle. A történet, amit megírt kerek, tanító jellegű és a fő esszenciája abból a paradoxonból adódik, hogy egyszerre beszélünk egy elvont, mégis logikusan követhető, igaz történeten alapuló elbeszélésről.

“Tíz év a történelem szempontjából rövid idő, annál hosszabb viszont egy emberi élet elején, amikor az átélt dolgok több ezer napon, órán keresztül ugyanaz a változatlan, szégyenteljes jelentést hordozzák.”

Annie Ernaux: Lánytörténet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: