Evvel az irodalomban – interjú Márkus Flórával

Márkus Flórával, az Evvel a dalban oldal szerkesztőjével és a #hallgassmagyart megálmodójával beszélgettünk két közös szenvedélyünkről: a zenéről és az irodalomról, melyek gyakran kéz a kézben járnak…

K. A.:  Mióta részese az életednek a magyar alter? Ilyen jellegű dalokon szocializálódtál, megvolt ez a kulturális közeg, amely megalapozta az ez iránti szereteted, vagy saját magadnak fedezted fel ezt a világot?

Flóra: Mondhatni ezen nőttem fel, a szüleimnek is hasonló az ízlése, tehát én már gyerekkoromban Kispált hallgattam, meg Pál Utcai Fiúkat. Majd kamaszkoromban, kezdtem felfedezni más zenekarokat is, mint például a 30y-t vagy a hiperkarmát, melyek azóta is óriási kedvenceim.

Azt tudni kell, hogy én Szombathelyen nőttem fel, ahol azért nem annyira aktív az éjszakai élet, úgyhogy leginkább csak nyáron jártam koncertekre. De volt olyan időszak is, amikor a magyar zene kissé háttérbe szorult. Aztán kint töltöttem egy fél évet Kanadában, ahol a közvetlen környezetemben én voltam az egyetlen magyar ajkú, így olykor honvágyam volt. Ezt próbáltam csillapítani és ekkor fedeztem fel újra ezt a kincset, a magyar nyelvű zenéket. Rá körülbelül egy fél évre született meg az Evvel a dalban oldal. Ez lenne az én történetem.

K. A.: Ha három szóval kellene jellemezned a magyar altert, melyek lennének ezek?

Flóra: Az azonosulás mindenképpen, a nyugalom és azt hiszem az öröm.

K. A.: És három hozzá fűződő érzés?

Flóra: Az ismerősség, a hazatérés érzete, felszabadulás és boldogság. Neked?

K. A.: Az első, ami az eszembe jut, az a hála, hiszen rendkívül szép magyar zenéink vannak, elképesztően jó hangszereléssel. Ami még nagyon fontos számomra, hogy szövegközpontúak, nem is akármilyen dalszövegekkel! Nagyon örülök, hogy azt a szókincset, azt a szókészletet, amely a zenészek rendelkezésére áll, maximálisan ki is használják és így elképesztően sokat tud adni egy dal.

Flóra: Ezzel abszolút egyetértek, én főleg a hiperkarma számoknál szoktam ezt érezni, hogy mekkora szerencse, hogy magyarok vagyunk és értjük ezt. Az ő szövegeik kiemelkedően jók és egyediek.

K. A.: Mindig van valami, amit hozzám tesz egy hiperkarma szám. Biztosan te is tapasztalsz hasonlókat.

Flóra: Most általánosságban fogok beszélni a zenéről, de így is úgy gondolom, hogy ez élethelyzettől függ. Volt, amikor megvigasztalt, mert nyomottabb volt a közérzetem. Mostanság szórakoztatást, jobban mondva gyönyörködtetést ad. De mindig azt szoktam mondani, hogy:

nincs olyan élethelyzet, olyan hangulat, amit ne lehetne leírni egy Kispál idézettel.

Nekem az a filozófiám, hogy az ő zenéjük annyira sokrétű, hogy mindig van egy klappoló sor.

K. A.: Van tőlük kedvenced?

Flóra: Hát, mindig azt szoktam válaszolni az ilyen kérdésekre, hogy van öt kedvencem, mert abba bele tudom sűríteni. Nagyon szeretem a Napos oldalt, a Holdutazást, a WC-n sírni számukat, az tényleg nagyon jó, a Forradalmárt, meg a Húsrágó hídverőt, de ezt a végtelenségig tudnám még sorolni.

K. A.: Már említettük, hogy eléggé szövegközpontúak a magyar dalok, mit gondolsz, mennyire foghatók föl ezek költészetként?

Flóra: Szerintem abszolút fölfogható költészetként, én egyébként is eléggé szövegközpontú vagyok, bármilyen zene választása során. Zárójelben megjegyzem, hogy nincs túl sok zenei érzékem, pedig sokáig zongoráztam, énekeltem, ehhez képest hamisan szól a hangom és már játszani sem tudok, talán ezért is állnak hozzám közelebb a szövegek, vagy a magyar alter stílus. Visszatérve pedig, úgy gondolom, hogy egy dal is lehet költészet, nyilván másak a kritériumok. A versek is rendkívül sokrétűek, van jambikus pentameter, de modern vers is, ahol nincs rímképlet. Ez így van a dalszövegeknél is, csak ott nyilván kicsit kötöttebb, van egy adott szótagszám.

K. A.: És mi lenne az, amivel megfog téged egy dalszöveg. A dallam a fontosabb, vagy a mondandó?

Flóra: Mindkettő fontos, mert a műfaj lényege szerintem pont az, hogy nem működik egyik a másik nélkül. Egy jó szöveg értékét veszítheti egy hozzá nem illő dallammal, és páran bele is esnek ilyen hibákba, amikor ront a zenei része a produkción. Jó esetben ezek támogatják egymást. De például az a műfaj is megvan, ahol nem számít a szöveg…

K. A.: Az idézeteid mi alapján kerülnek kiválasztásra?

Flóra: Nyilván elfogult vagyok és sokszor a kedvenc dalaim választom ki, de azért próbálok odafigyelni, hogy tartsam a lépést és más zenekarokat is megismerjek. Nagy általánosságban azok a részletek kerülnek ki, amik mondanak nekem valamit, vagy egy olyan élettapasztalatra reflektálnak, amit már én is átéltem. Vannak humoros idézetek, vagy vicces szójátékok is.

Úgy szoktam választani idézetet, hogy hallgatom a dalt és amire felkapom a fejem, az mehet is.

K. A.: Ezeket tudatosan tervezed, vagy spontán folyamat?

Flóra: Egy ideális világban ezt előre megtervezném és akkor könnyebb is lenne az életem, mellőzve a reggeli pánikrohamaim, hogy „Úristen, most mi legyen?” Na jó, pánikrohamok nincsenek, de azért egy kis feszültség igen, mivel most már kétéves az oldal, lassan 800 bejegyzéssel a hátam mögött állok itt, és azért véges az alapanyag, korlátozott számú zene áll rendelkezésemre.

Régebben szorgalmasabb voltam és jó előre terveztem és a végén csak publikálni kellett, de mostanság ez inkább spontán megy. Viszont van egy Spotify lejátszási listám „a terv” néven és oda mentem le azokat a számokat, amik hallgatás közben megfognak. De kértem már tanácsot baráttól, testvértől az utolsó percben, aminek legtöbbször az a vége, hogy nem kerülnek ki, mert ilyenkor úgy érzem, hogy az annyira nem én vagyok.

K. A.: Azt hiszem mondhatni, hogy a zene mellett az irodalom is egészen közel áll hozzád, többször is terítékre került már ez a téma nálad.

Flóra: Sőt, kimondottan közel áll hozzám! Gimiben például folyamatosan olvastam, minden órán, ahol nem kellett annyira figyelni, akkor biztosan a pad alatt bújtam a könyvem. Én matekos voltam eredetileg, mégis nagyon érdekelt az irodalom, így kerültem az ELTE Bölcsész Karára, ahol elvégeztem egy magyar minort, ami egy nagyon jó döntés volt. Mondjuk ott annyit kellett olvasnunk kötelező jelleggel, hogy akkor egy kicsit megtántorodtam… De most egyensúlyban vagyok, havonta legalább egy könyvet igyekszem elolvasni, és gyakran jutalmazom meg magam könyvekkel.

K. A.: Van esetleg kedvenc?

Flóra: A kedvencem Sylvia Plath-tól Az üvegbúra c. könyv, az nagyon el van találva, magát az írónőt is rendkívül szeretem. Az anglisztikán találkoztam az ő nevével, kötelező olvasmányom volt.

K. A.: Pont a napokban került fel a polcomra.

Flóra: Igen? Az szuper, mert zseniális könyv. Annyira gyönyörűen ír Sylvia Plath, hogy az valami elképesztő. Még a regény első mondatát is tudom:

„Forró, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.”

Sylvia Plath: Az üvegbúra

K. A.: Hű, ígéretes kezdet.

Flóra: Jó nyitómondat és az egész nagyon érdekes, könnyű például pályakezdőként azonosulni a helyzettel és nekem sokat is segített ez a könyv ebben. De van még sok kedvencem, például a Jane Eyre, vagy Austen regényei.

Jelenleg pedig óriási Karl Ove Knausgard lázban égek, most olvasom a Harcom sorozatát, de még rengeteg jó könyv van, kis túlzással mindent kiemelhetnék az elmúlt évem olvasmányai közül (Barnás Ferenc: Életünk végéig, Pfliegel Dóra: Feleséged története). A másik gyenge pontom pedig Szabó Magda, aki a magyar irodalom koronázatlan királynője: a Für Elise-től kezdve, az Abigélen át, egészen a Régimódi történetig szerintem tőle mindent el kellene olvasni, mert egyszerűen zseniális.

Én egyébként a kötelezőket is nagyon élveztem, a gimnáziumban minden klasszikust végig akartam olvasni, például Jókait, vagy épp Tolsztojt.

K. A.: Visszatérve, neked ugye az angol volt a fő szakod. Mi a helyzet az angol zenékkel vagy könyvekkel?

Flóra: Nem tudom nevezhetem-e ezt szakmai ártalomnak, de van bennem egy késztetés arra, hogy magyar zenéket hallgassak, próbálom magam edukálni, de természetesen az angol nyelvű daloktól sem zárkózom el, sőt! Szeretem nagyon az Arctic Monkeyst, vagy Alex Turnert, de Taylor Swift is nagy kedvenc, persze a The Beatlest is imádom, vagy egyéb régi bandákat. Az angol indie vonalon mozgok még szívesen. Úgyhogy egyáltalán nem skatulyázom be magam a magyar alterbe, nem vagyok olyan, aki teljesen elkülöníti magát a kortárs szórakoztató zenétől.

K. A.: Ezek szerint, ez a két nyelv nem hasonul, hiába beszéled anyanyelvi szinten az angolt.

Flóra: Abszolút más élmény, mind az irodalom, mind a zene terén. Pont az Anna Kareninát olvastam úgy, hogy felváltva az angol és magyar szöveget, attól függően, hogy melyik volt éppen nálam, de ez borzasztó volt.

A zenére visszatérve, többletet ad, hogy olyan helyszínek is megjelennek benne, amelyek mellett én is nap mint nap elhaladok. Ilyen az Astoria, a négyeshatos, a Moszkva tér, ami egy plusz kötődési pont. Megjelennek olyan utalások, melyeket csak azok érthetnek, akik az adott kutúrában nőttek fel, egyfajta belsős poénok.

Az angolnál van egyfajta távolságtartás, mert bárki bármilyen jól beszél egy nyelvet, az mégsem az anyanyelve:

más dolog, hogy érted és más dolog, hogy érzed a nyelvet.

És ez az élet számos területén nagyon fontos nekem, nem csupán az irodalomnál és a zenénél, melyek gyakorta kéz a kézben járnak. Egyébként ki szerettem volna még térni a köztük lévő kapocsra, amire remek példa a Rájátszás projekt, ami ténylegesen megvalósítja ezt az elgondolást, hogy mennyire ültethető át egy vers dalszövegnek, vagy mennyire tudnak a zenészek verseket írni.

K. A.: Ez nekem eddig eszembe sem jutott, pedig tényleg zseniális amit ők összehoztak.

Flóra: Igen, és a fellépések is nagyon klasszak, ahogy Háy János is zenél a háttérben. Zseniális, tényleg.

Ennyit szerettem volna még mondani, hogy van azért példa kapocsra. A Kalákának vannak ilyen dalai, melyeket a közelmúltban kortárs zenekarok karoltak fel és alkottak újra. Itt több megzenésített vers is található, a CsakNekedKislány dolgozta át József Attila Levegőt! c. versét. Illetve Bérczesi Robi csinált nagyon jó feldolgozásokat, ő énekelte a Szeptember végént s egyéb megzenésített verseket az Emlékszel még lemezén.

Ez egyébként fordítva is működik, amikor egy prózai műben van utalás zenére, ismét Knausgaddal tudok előhozakodni, akinek a regényében számtalan utalás megjelenik különböző lemezekre, albumokra. Ezek tökéletes hangulatfestő elemek lehetnek és a szereplők személyiségéről is sokat elárulhat.

K. A.: Igen, az intertextualitás a zenei világból egy teljesen bevett dolog az irodalomban. Én Annie Ernaux Lánytörténet c. könyvére gondoltam egyből, ami tele van az ’50-es évek francia sanzonjaival.

Flóra: Nekem még A Szent Johanna gimi jutott az eszembe kamaszkoromból, amiben fel-feltűnik a hiperkarma, a Kiscsillag, ami akkor nekem nagyon jólesett és könnyebben tudtam azonosulni a szereplőkkel.

K. A.: A végére érve pedig egy összetett, ám röviden megválaszolható kérdésem lenne. Meg tudnád mondani, hogy melyik a kedvenc magyar zenekarod, dalod, szerződ és regényed?

Flóra: Zenekar az mindenképpen a Galaxisok, az aktív zenekarok közül. Ha pedig nem aktív, akkor a Kispál és a Borz. Zene az a Vadvirágok, vagy esetleg a hiperkarmától a napsütötte rész. Az író egyértelműen Szabó Magda, és a könyv pedig ettől az írónőtől a Születésnap. És neked?

K. A.: A Galaxisok az nekem is óriási kedvenc, tőlük pedig a legzseniálisabb szám szerintem a teljesség felé. Szerzők közül nagyon közel áll hozzám Szabó Magda és Szerb Antal, egy meghatározó olvasmányélményem pedig Kiss Dávid Cigánytelep nyolctól négyig c. írása.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: