Irodalomról, líráról és zsebkönyvekről – Horváth Pannával

Horváth Pannával, a Poket csapatának a kommunikációs vezetőjével beszélgettem szubjektív versértelmezésről és -válogatásról, a Poketnél folytatott munkájáról, az olvasás és a digitalizáció kölcsönhatásairól, illetve legutóbbi meghatározó olvasmányélményéről is beszámolt.

K. A.: Mesélnél kérlek egy kicsit arról, hogy hogyan kerültél a Poket csapatába? Az első perctől fogva részese voltál, vagy később csatlakoztál?

Panna: Hivatalosan 2018. április 11-én indult útjára a Poket, de ezt azért hosszas szervezgetések, ötletelések előzték meg. Körülbelül 2016 végén jött ez az ötlete Hasinak, és én ’17 novemberében csatlakoztam, mert velem akkor osztotta meg ezt az elképzelését, amivel nagyon megfogott, ezért szívesen beszálltam én is. Kezdetben a közösségi oldalakért feleltem és ez a szerep végül állandósult. Erről nem volt egy komoly megbeszélés, vagy hasonló, egészen természetesnek éreztük, hogy ez a feladat nekem testhezálló lenne.

K. A.: A közösségi oldalakon van egy remek csoport, a #poketközösség. A munkád erre is kiterjed, vagy csak a hivatalos oldalakat kezeled?

Panna: Az első ilyen oldal tőlünk teljesen függetlenül indult, két kedves lány indította el: ők csinálták meg a Facebook csoportot, majd elkezdtek programokat szervezni. Kvázi nincs is hozzá közünk, csak az, hogy a Poketet alapul véve hozták ezt létre, de ennek nagyon örültünk. Főleg akkor, amikor a különböző vidéki városok is csoportokba szerveződtek.

Nemrég volt egy évnyitó megbeszélés, ahol elhatároztuk, hogy szeretnénk, ha többet kommunikálnánk a #poketközösség tagjaival és még nagyobb hangsúlyt kapnának és közös programokat is szerveznénk.

K. A.: A programok szervezésében is megoszlik a feladat a Poket csapata és maga a közösség között?

Panna: A vidéki közösségek maguknak szervezik a programjaikat, ami nagy szó, hiszen nem olyan könnyű ez, ebben elég sok munka van! Például a nyíregyházi poketesek tartottak egy könyvtárban alvást és oda leutaztunk meglepetésként, de egyáltalán nem mi szerveztük, csak arra járt a Poket csapat egy része és beköszöntünk. Nagyon jó hangulat volt és rendkívül jól éreztük magunkat.

A hivatalos programokat mi szervezzük, mint például egy-egy könyvbemutató vagy egy Poket szülinap.

K. A.: A Poket kommunikációsaként gondolom előfordul, hogy sok időd elmegy a közösségi oldalak kezelésével. Ezt hogy tudod irányítani? Mennyire befolyásolja ez a képernyőidőd, mennyire a az olvasási szokásaid?

Panna: Ez változó.

Előfordul, hogy eléggé sokat nyomkodom a telefonom és azt csinálom ami ellen tulajdonképpen a Poket alakult: tehát funkciótlanul telefonozom. Itt szükség van egy kis tudatosságra, én is igyekszem beosztani az időmet, hogy mikor nézek rá mondjuk az Instagramra vagy a Facebookra.

Az olvasási szokásaimra ez inkább akkor hatott ki, amikor megkaptam az első telefonomat és akkor eléggé ráfüggtem. Addig heti egy-két könyvet mindig elolvastam, a szüleim is mindig erre buzdítottak, sokszor ez volt a délutáni közös programunk. Ez iszonyatosan megváltozott és csak az egyetem alatt tudtam visszatérni az olvasáshoz. Négy-öt évemet elvette a telefonnyomkodás, úgyhogy most erre fokozottan figyelek. Nyilván az, hogy kommunikációval foglalkozok néha megnehezíti, de mivel ez a munkám része, ezért a szabadidőmben már nem annyira vágyok a telefonom társaságára, hanem inkább előveszek egy könyvet. A Poketnek köszönhetően ugyebár még többet olvasok.

K. A.: Van esetleg kedvenc poketed?

Panna: Van, mégpedig Viktor Pelevin Kristályvilág című kötete, de nagyon szeretem még az Utas és holdvilágot, amely egy olyan klasszikusa a magyar irodalomnak, ami mindig tud újat mondani, de nagyon jó még az Orlando, illetve ifjúsági sorozatunk legújabb része is rendkívül aranyos, mégpedig Molnár Ferenctől A kékszemű c. mese.

K. A.: Akad olyan könyv is, amihez egészen különös kapcsolat fűz téged, hiszen a két antológiát részbe-egészben te válogattad. Kérlek, beszélj erről bővebben! Hogyan ruházódott rád ez a feladat kommunikációs szakértőként?

Panna: Nem emlékszem, hogy pontosan hogy történt.

Alapvetően az irodalmon belül mindig a lírához fűzött szorosabb kapcsolat és ezt a Hasi is tudta. Amikor kitalálta, hogy legyen verseskötete is a Poketnek, megkérdezett, hogy nincs-e kedvem együtt csinálni vele. Nekem pedig nagyon is volt kedvem!

Ez az egész egy nehezebb időszakom után jött, amikor nagyon magamba fordultam, nagyon egyedül voltam, nagyon szomorú voltam. Ilyenkor

a versek jót tesznek az ember lelkének, mert kimondják azokat az érzéseinket, melyeket mi képtelenek vagyunk megfogalmazni.

Ez jelentett egy plusz motivációt, ami egy másfél éves munka volt. Végül Hasi és én 350 vers közül válogattunk. Így született meg az első kötetünk, amiben 100 vers van, majd a második, amiben 99.

K. A.: Ennyi verset egyedül összeválogatni nagy munka. Volt ebben segítséged?

Panna: Az egész úgy indult, hogy a kötet címe A 100 legszebb vers lesz. Nos, ilyet nem igazán lehet mondani, mivel ez nagyon szubjektív és hangulatfüggő. Aztán összeírtam a magyar költők listáját és az volt a tervem, hogy ábécé sorrendben haladva az összes verset elolvasom mindenkitől. Ez Ady verseinek a felénél maradt abba, mert rendkívül időigényes és tömény volt. Majd stratégiát váltottam és Hasi is és én is rengeteg embernek írtunk, hogy küldjék el nekünk a kedvenc verseiket. Emellett én is rengeteget olvastam, így első körben majdnem 700 versünk volt, amelyek mind hatottak ránk valamilyen formában.

A versélmények mellett még sok mással is gazdagodtam, hiszen rengeteg új költőt fedeztem fel: határon innen és túlról, minden korosztályból, különböző stílusú írókat.

Az antológia sajátossága még az is, hogy nem kategorizáltuk témák vagy korszak szerint a verseket, hanem ábécé sorrendbe vannak téve a költők. Szerintem ez ad neki egy érdekes dinamikát.

K. A.: Abszolút én is ezt éreztem, teljesen más élmény volt így olvasni, hogy különböző stílusok, érzelmek és korszakok között lavírozhattam. Még a katarzis is egészen más volt, újszerű.

Panna: Mindig jólesik ilyen visszajelzéseket hallani.

K. A.: Ha ennyi különböző verssel kerülsz kapcsolatba az mindig új és új élményekkel gazdagít, de van esetleg öt kedvenc?

Panna: Különösen szeretem Juhász Gyulától az Életérzés című versét. Gyerekkoromból is van két kedvenc, mégpedig József Attilának a Gyermekké tettél és a Nem emel föl c. versei, amikhez apukám által kötődöm, hiszen ezek az ő kedvencei is és sokszor szavalta nekem, amikor kicsi voltam. Pilinszky is közel áll hozzám, neki az összes versét szeretem, de különösen a Milyen felemást és a Titok c. versét.

K. A.: A Poket verseskötetei eddig mindig április 11-én debütáltak, nem kell magyarázni ennek a napnak a fontosságát és a lírához fűződő viszonyát. Idén is várhatunk egy kötetet?

Panna: Igen, csak azt már nem én válogatom, én most épp a szakdolgozatomat írom és ez már nem fért volna bele. De rendkívül érdekes emberek dolgoznak az idei antológián, úgyhogy már én is nagyon várom a megjelenését.

K. A.: Én is izgatottan várom már! Az elején említetted, hogy a fő feladatod a közösségi média kezelése, de közben kiderült, hogy a versek válogatása mellett a programok szervezésében is részt veszel. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataid, milyen emlékekkel gazdagodtál eddig?

Panna: Minden eddigi eseményen nagyon jól éreztem magam. Talán a legjobb hangulatú az volt, amikor Kiss Dávid Cigánytelep nyolctól négyig c. könyvét mutattuk be, ahol egy fát is ültettünk Bálint Gyuri bácsi tiszteletére. Itt egy nagyon fontos beszélgetés zajlott le Hasi és Dávid között.

K. A.: Nagyon örülök, hogy ezt az eseményt említed, mivel nekem ez a mű lett az egyik kedvenc könyvem! Egyszerűen elképesztő írás; nem szépirodalom, tulajdonképpen egy szociológus naplója, mégis akkora élményt ad és olyan témákat feszeget, amikről fontos és elkerülhetetlen beszélni!

Ellenben a fiataloknak és felnőtteknek szánt könyvek mellett most egy új sorozat is megjelent: az ifjúsági könyvek, melyek bevételéből különböző alapítványokat támogattok.

Panna: A Poket színessége és a formába öntése nagyon megfogta a gyerekeket és több szülőtől is érkezett visszajelzés, hogy szívesen vennének például az óvodás gyermeküknek poketet, csak nem igazán vannak olyan művek az autómatákban, ami ennek a korosztálynak való. Innen jött az ötlet, hogy elindítsuk ezt a sorozatot, mely a Kolibri- és a Móra Kiadóval való együttműködésünkből jött létre. Júniusban lesz a következő, ami a Poket FRISS pályázat egyik nyertese.

Ezeknek is szerettünk volna nagykövetet, így esett a választásunk különböző alapítványokra, akiknek a missziója kereszteződik a mi elveinkkel. Őket egyébként támogatjuk a bevétel egy részével.

K. A.: Én nagyon örülök ennek, mert rajtatok keresztül ismerhettem meg az InDaHouse alapítványt, aminek idő közben az önkéntese is lettem, úgyhogy rengeteget tudtok adni, már csak ezen keresztül is.

De az esetek túlnyomó többségében azért nem alapítványt választotok nagykövetül, hanem egy közszereplőt. Ez mi alapján történik?

Panna: Próbálunk olyan embereket találni, akinek a története, vagy épp az elvei egybevágnak az adott könyv gondolataival, érzésvilágával. Sokszor a könyv alapján asszociálunk valakire, aki szerintünk illene a Poket képletébe, vagy esetleg személyes történet köti az adott műhöz. Ilyen például Lábas Viki, akinek egy csodálatos története van az Ady Endre éjszakáival. Nyilvánvalóan Geszti Péternek is komoly kötődése van A Pál utcai fiúkhoz.

K. A.: Sokszor terítékre kerül nálatok az olvasás fontosságának a témája. Erről mi a személyes véleményed? Mit jelent a te életedben az olvasás, az irodalom, a könyvek?

Panna: Az olvasással való kapcsolatom nekem Janikovszky Évával kezdődött. Én nagyon szerettem, ha a szüleim olvastak nekem meséket. Legtöbbször anyukámé volt ez a feladat, mivel apukámnak színészként foglaltak voltak az estéi, de felmondta nekem kazettára a Vackor meséket, így tulajdonképpen az lett az esti rutinom, hogy anyukám olvasott nekem egy mesét, majd meghallgathattam egy Vackor történetet is.

Amikor pedig iskolába jártam, elképesztően menő dolog volt az, ha valaki sokáig fennmaradhatott. Anyukám bele is egyezett ebbe a dologba, azzal a feltétellel, ha egy órát tovább maradok fent, akkor azt olvasással kell kitöltenem, úgyhogy az olvasás nagyon korán az életem részévé vált és rengeteg dolgot tanultam általa: gazdagodtam lelkileg, gyarapodott a szókincsem és nagyon jó lett a képzelőerőm, ráadásul a könyvek sokkal empatikusabbá is tettek.

K. A.: Nyilván a Poket és a tanulmányaid miatt is sokat olvasol. Van, hogy ezt teherként éled meg?

Panna: Csütörtökön lett vége a vizsgaidőszakomnak, ha ezt akkor kérdezed meg, biztosan igennel feleltem volna. A tudományos szövegek néha fárasztóak, de sosem jelentett gondot egy Poketet vagy más szépirodalmi alkotást a kezembe venni! Maximum a kötelezőknél éreztem azt, hogy leterhelik az agyamat, mert még nem voltam elég érett hozzájuk. Az Egri csillagok egy rettenetesen szép mű akkor, ha az ember 30 éves, de ha csak tizenkettő, akkor bizonyára nehezére esik belehelyezkedni az adott történelmi korba és belebújni a szereplők bőrébe.

K. A.: Részben a fiatalok körében jellemző, olvasástól való félelmet próbáljátok ellensúlyozni a Pokettel is. Ennek akkor van személyes alapja is, ha jól sejtem.

Panna: Azt hiszem, ha nekem a szüleim nem adnak nagyon korán könyvet a kezembe, akkor én ma nem olvasnék, éppen a kötelezők miatt. Rossz élményeim vannak, már az általános iskolától kezdődően és ez egy átfogó probléma és ezt próbáljuk ellensúlyozni a Poket által. Darren Shan könyvét pont azért adtuk ki, mivel Vecsei Miklós ezáltal szerette meg az olvasást. Korábban pont a kötelezők miatt nem olvasott, majd amikor kezébe vette a Rémségek cirkuszát pár hét alatt végzett az egész sorozattal.

K. A.: Nagyon egyetértek veled. Kicsit úgy érzem, olyan emberekre vannak szabva a kötelezők, akik alapjáraton rendelkeznek némi affinitással az irodalom irányába, pedig ennek általánossá kellene válnia. Egy ideális világban minden ember életének részesei lennének a könyvek.

Panna: Abszolút így van!

Feladattá vált az olvasás!

K. A.: Végezetül arra szeretnélek kérni, hogy ajánlj egy kedvenc, vagy egy számodra meghatározó könyvet.

Panna: Nemrég olvastam újra a Franny és Zooey-t. Először tizenöt évesen olvastam és az egyetlen emlékem az volt róla, hogy tetszett, de a cselekményből már nem tudtam semmit sem feleleveníteni. A napokban vettem le ismét a polcról és poroltam le egy kissé. Nagyon mást jelentett, mint akkor és azt hiszem most értem meg igazán erre e történetre. Érdekes a cselekmény dramaturgiája, egyedi a nyelvi világa és mély párbeszédek vannak benne. A legjobb, hogy sok gondolat elindítására biztosít teret.

K. A.: Maga a könyv egy testvérpárról szól. Röviden ismertetnéd kérlek a tartalmát?

Panna: Tulajdonképpen az első rész a Franny és a második rész a Zooey története. Az első rész egy hétgyermekes család legkisebb lányának a párbeszéde, melyet az udvarlójával folytat. A második rész kronológiailag követi az elsőt, melyben anyja és fia, majd a két címadó karakter párbeszédét olvashatjuk.

K. A.: Kiknek ajánlanád ezt a könyvet?

Panna: Érdekes kérdéseket vet fel a családdal, a párkereséssel kapcsolatban, illetve külön kitér az életben való helyünknek a kutatására. Ajánlanám azoknak, akik érintettek vagy érdekeltek lehetnek ezekben a témákban.

One thought on “Irodalomról, líráról és zsebkönyvekről – Horváth Pannával

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: