Forró Bence: Variációk boldogtalanságra

“Fanyar, kíméletlen humor, metsző pontosságú szatíra, ami egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét.” -írja a szerző Az író c. novellájában és ezzel kissé saját kötetét is definiálta. Aki hosszabb ideje olvassa az ajánlóim, az tudja, hogy szenvedélyesen szeretem a regényeket és nem igazán a novellák azok, amelyeket felhőtlenül élvezni tudok. Ezt mindig azzalBővebben: “Forró Bence: Variációk boldogtalanságra”

Esi Edugyan: Washington Black

„Csak egy fekete kölyök voltam, nem volt jövőm, nem várt rám se kegy, se irgalom. Semmi voltam, semmiként fogok meghalni, levadásznak és egy-kettőre meggyilkolnak.” Esi Edugyan: Washington Black Ezt az ajánlót kezdhetném úgy is, hogy felsorolom az összes nemzetközi díjat, amit a Washington Black bezsebelt és azt hiszem, már az is elég meggyőző lenne, magáértBővebben: “Esi Edugyan: Washington Black”

Taylor Fuller: Szivárványatlasz

Ezen a nyáron úgy alakult, hogy nem sikerült külföldre utaznom, ám az olvasmányaim keretén belül ezer és ezer új helyre juthattam el, így került a kezembe ez a nagyon izgalmas útikalauz, melyet lapozgatva csak bővültek a bakancslistámon szereplő megnézendő helyek. Ha azt mondanám, hogy gondoljunk egy igazán színes helyre, a legtöbbünknek Szentendre jutna eszébe aBővebben: “Taylor Fuller: Szivárványatlasz”

Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak

“Mindenkinek vannak poggyászai (…). Elhajíthatod őket, ha akarod. De addig nem fogsz megszabadulni tőlük, amíg beléjük nem nézel. Amíg le nem ásol a csomagjaid legaljára.” Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak Budai Lotti legújabb regénye a Tök-életlen életek című sorozat első része, mely a szerző legújabb megjelent regénye. Azontúl, hogy rendkívül megkapó címmel és impozánsBővebben: “Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak”

Janne Teller: Ha háború lenne nálunk

“Az érzés, hogy régről ismeritek egymást, a megtévesztésig hasonlít a szerelemre.” Janne Teller: Ha háború lenne nálunk Mi történne, ha tényleg háború lenne nálunk? – Janne Teller adott erre a kérdésre alternatív választ rövidke, ám annál hatásosabb novellájának keretén belül. A dán írónő egy háborús környezetet vázol fel az olvasó előtt, mely keretén belül MagyarországBővebben: “Janne Teller: Ha háború lenne nálunk”

Hétköznapok a rizspor és a csillogás mögött

Visszatekintve a letűnt időkre, azt hiszem megállapíthatjuk, hogy a nők helyét és szerepét nemcsak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen behatárolni. Minden korban – amelyből maradtak ránk bárminemű adatok – a társadalom eltérő, gyakran szürreális elvárásokat támasztott a női nem felé. Ezek a követelmények érintették az élet minden területét, társadalmi rétegenként változott, ám ami közös maradt azBővebben: “Hétköznapok a rizspor és a csillogás mögött”

Bakó Liza: Csíííz!

“El kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen! Milyen jogon ítélünk el valakit azért, mert másmilyen a bőre, a vallása, vagy mert nő? Szóval figyeljünk oda egymásra, és ami még nagyon fontos, hogy önmagunkra is, mert ha mi magunk nem vagyunk képesek elfogadni és úgy szeretni magunkat, ahogy vagyunk, akkor másoktól hogy is várhatnánk el ezt?” BakóBővebben: “Bakó Liza: Csíííz!”

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

“Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszűnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél.” Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál Szentesi Évának, ez nem vitatott,megvan aBővebben: “Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál”

Anne Cathrine Bomann: Agathe

“Ha hetvenkét éves koromban nyugdíjba megyek, akkor mostantól öt hónapom van hátra a munkából. Ez huszonkét hétnek felel meg, és amennyiben az összes páciensem eljön, az pontosan nyolcszáz terápiás ülést tesz ki. Ha valamelyikük lemondja vagy megbetegszik, ez a szám természetesen csökkenni fog. Ebben azért mégiscsak van vigasz.” Anne Cathrine Bomann: Agathe Bomann kisregényén keresztülBővebben: “Anne Cathrine Bomann: Agathe”

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

“Aminek nincsenek már levelei, ágai, az vajon nevezheti-e magát fának?” Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai Ha egy új kultúrát ismerhetek meg, az alapjáraton is lázba hoz, ám nem is sejtettem mekkora hatással lesz rám Japán, amikor kezembe vettem ezt a regényt… A bevezetésben olvasható, hogy Arthur Golden Szajuri gésa valós történetét írta meg. Kissé feszélyezveBővebben: “Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai”